Április 14. péntek
Sose hittem volna, hogy valaha blogolni fogok, naplót sem vezettem gyerekkoromban soha, bár többször megpróbáltam, de mindig feladtam. Régen azért, mert nem szerettem egy helyben ülni, és mindennap házifeladat-szerűen írni, mint a suliban, mostanában meg, amióta divatos lett a bloggerkedés, témám nem akadt soha. Néha ugyan olvastam blogokat és irigykedtem azokra, akik ezt esetleg művészi szinten, hivatásszerűen művelik, mert arra gondoltam, milyen jó lehet, hogy kibeszélik magukat, és senki nem mond ellent nekik, de aztán mindig megráztam a fejemet, van nekem elég hobbim a cukrászdával, Bandival, meg a gyerekekkel.
Ráadásul lassan kezdődnek a vizsgáim a THE ’ArtHER Akadémia Művészeti menedzser szakán, és még egy tételt sem dolgoztam ki. Még nem is vettem elő a tételek jegyzékét, pedig szeretek odajárni, izgi tantárgyak vannak, klassz csoporttársak, kreatív izzás van körülöttünk a konzultációkon. Amikor jelentkeztem, azt mondtam a családnak, hogy ez a jövőm, amibe most befektetek. Időt, energiát, és persze egy csomó pénzt, ami jó helyre megy – hangoztattam, mire Bandi vett magának egy motort, mert hogy ő meg azzal könnyebben tud jó helyre parkolni a belvárosban – replikázott a pénzszórásomra, amiből egy jó párnapos mosolyszünet kerekedett köztünk. Szóval, ezért is össze kéne szedni magam, meg arra is gondoltam, hogy talán a rendszeres írás segíteni fog, hiszen annyit olvastam már erről az írásterápiáról.
Na, szóval. Regisztráltam ide, a Nőciblogra, ami miatt új ímél címet is csináltam, mert nem mertem a sajátommal, nehogy valaki megtudja, mi van velem. Legalábbis addig, amíg ki nem kecmergek belőle. Ámbár ahogy olvasgatok a dologról – nem fogom kimondani, hogy klimax, menopauza, változókor! -, eltarthat vagy tíz évig, de az is lehet, hogy előbb meghalok, mintsem véget érne a noszex, a szőrösödés, szájbüdösség, puffadás, dagadás, izzadás – ájemszorri, hőhullám! Még ezt is különválasztják a normális izzadás szótól, hát nem diszkriminatív?! Mi a fenének adunk ilyen dallamos nevet egy szívkalimpálással, kivörösödő fejjel, forróságérzéssel, zuhanyszerű izzadással, büdösséggel járó szörnyűségnek?
Nem tudom, hogy kezdjem a blogot, ezeket majd nyilván törölni fogom, amint kialakul valami forma, mert hát tudok írni, mondták már többször, hogy van érzékem hozzá. Csak fészkelődöm itt a máskor kényelmes fotelben, ami a fenekemhez idomul már vagy húsz éve. Jól kiült, strapabíró bútor ez, sokat látott!
Itt (is) szeretkeztem Bandival, itt simogattam a pocakomat Lilikémmel és Kisbandival, itt szoptattam őket, tanultam, olvastam, ÉLTEM!, most meg éppen leszámolni készülök AZ élettel.
Nehéz nekikezdeni, nem tudom, mi fog kisülni ebből a Karinthy Frigyesi „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” felbuzdulásból.
Kezdjem úgy, mint tizenhárom évesen, hogy „kedves naplóm”? Nem vagyok tizenhárom, valami komolyabb, a dologhoz illő kezdés kell. Kimegyek egy kávéért, elszívok egy cigit, hátha ihletet kapok. Mingyá’ gyövök.
Újra itt.
Nem tudom, hogy elkezdeni, inkább írok, úgyse olvassa senki, tehát tökmindegy.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: